Mindig is tudta, hogy az egészségügyben szeretne dolgozni?

A gimnáziumban biológia tagozaton tanultam, az emberi szervezet működése midig is lenyűgözött, imádtam róla tanulni. Érettségi után mégsem voltam még biztos abban, hogy merre szeretnék indulni, még nem tudtam biztosan, mivel szeretnék foglalkozni. Először gyógymasszőri végzettséget szereztem, ahol még alaposabban kellett megtanulni az anatómiát és az élettant, és ez végül a főiskola felé indított el. Két évig mentőtisztnek tanultam, de a gyakorlatok során rádöbbentem, hogy ez a terep nem az én területem. Végül az ápolószakon megtaláltam a helyemet és a hivatásomat.

Úgy tudom, a Sebészeti Osztály előtt máshol is dolgozott.

Két évvel ezelőtt ismertem meg a csapatomat, egy éve csatlakoztam hozzájuk a Sebészeti Osztályon. Egy meddőségi klinikán dolgoztam, ahonnan a koronavírus járvány alatt áthelyeztek a covidos betegeket ellátó osztályra. Életem eddigi legnagyobb kihívása volt ez az időszak, azonban remek csapatot ismerhettem meg, olyan embereket, akikkel igazán jó együtt dolgozni. A korábbi munkahelyemen sok időt töltöttem a számítógép előtt is, ami egyáltalán nem illik a habitusmohoz, ezért döntöttem a váltás mellett.

Tehát a nyugodtabb munkahelyét elhagyta a Sebészeti Osztályért, ahol mindig pörgés van?

Igen, de én ezt szeretem. Nem könnyű a szakmánk, és valóban teljes embert kíván, de ha az ember megtalálja a neki való helyet és a neki való csapatot, akkor az rengeteg motivációt ad a mindennapokhoz.

Vonzónak talál más területeket is a szakmájában?

Jelenleg nagyon jól érzem magam a helyemen, szeretem ezt az osztályt és a kollégáimat. Minden nap lehetőségem van arra, hogy valami újat tanuljak. Szeretnék még tovább tanulni, kacérkodom egy perioperatív szakápoló képzés gondolatával, azaz kitolnám a kompetenciahatáraimat. De ehhez alaposan át kell gondolnom, hogyan tudnám összeegyeztetni a munkát és a tanulást.

Mi az, ami nehézséget jelent a munkájában?

Sokfélenehézséggel, kihívással találkozunk nap mint nap. Egy-egy nehezebb beavatkozás, egy-egy problémás beteg komoly erőpróba lehet, de sok nehézség adódik a kommunikáció hiányából is. Az információ elcsúszhat orvosok és ápolók, ápolók és ápolók vagy ápolók és betegek között is. Egymásra is tekintettel kell lennünk, hiszen egy csapatban dolgozunk, de más-más habitussal, olykor más tempóban is. Ezeket a különbségeket a betegek érdekében át kell hidalnunk.

Van kedvenc feladata a munkakörén belül?

Szeretem az olyan technikai feladatokat, mint például a vérvétel, de ezek közül nem nagyon lehet egyet kiemelni. Minden beteg egyedi, és minden eset komplex feladat, amit egységben kell látnunk. Azt szeretem igazán, amikor azzal a tudattal érek a betegemmel kapcsolatos feladataim végére, hogy mindent megtettem, megfelelően végeztem el a dolgomat, és a beteggel minden rendben van.

 Biztosan rengeteg emlékezetes munkahelyi élménye van.

A koronavírus-járvánnyal kapcsolatos időszak élénken él bennem. Olyan hátráltató tényezőkkel dolgoztunk, mint a szkafander, a védőfelszerelés, kesztyű, szemüveg, plexi maszk… Hatalmas kihívást jelentett, hogy helyt tudjak állni ilyen körülmények között, hogy ne forduljak ki a teremből tíz perc után, mert alig lehet levegőt kapni, és szakad rólam a víz. Megtettünk mindent, ami emberileg lehetséges volt, nem is tehettünk volna másképp a betegek mellett. De nem is találkoztam olyan ápolóval, ki ne tett volna meg ugyanígy minden tőle telhetőt. Most már sokkal könnyebb körülmények között tudunk dolgozni, de az erre az időszakra jellemző kitartás és összefogás örökre belém égett.

Egy ilyen extrém, intenzív időszakban nagyon ki lehet fáradni. Mennyire tart a kiégéstől?

Ráhibázott, mert nagyon tartok tőle. Előfordulnak olyan helyzetek, amelyek szíven tudnak ütni, ilyenkor felmerül bennem, hogy miért is csinálom ezt, mi az értelme? A fáradtság ellen próbálok olyan elfoglaltságokat találni, amelyek pozitív energiával töltenek fel a munkám mellett. Ha esetleg elveszítek valamennyit az energiámból, azt máshol visszanyerjem, akár ugyanúgy a munkámból. Meg kell próbálni a pozitív energiákra fókuszálni, és azt hazavinni magunkkal, a negatív energiákat pedig ügyesen feldolgozni. Szerencsés vagyok, mert a családom, a barátaim és a kollégáim is mind támogatnak ebben. Egy állatvédő egyesületnél is oszlopos tag vagyok már hat éve, ez számomra hatalmas feltöltő erő.

Szemmel láthatóan a vérében van a segítő szándék, emberek és állatok iránt is.

 Igen, a környezetemben őszintén aggódnak is azért… Akik féltenek, gyakran mondják, hogy túl sokat adok, de engem ez éltet. Mindenből igyekszem elraktározni azt, ami segít, és elengedni azt, ami nem. Egy évvel ezelőtt végeztem egy viselkedésterápiás oktatóképzést kutyák számára, aminek nagy hasznát vesszük a menhelyen. Egyébként nagyon szeretek sportolni is, ami segít a kikapcsolódásban, leginkább a csoportos órák híve vagyok. Sajnos van két gerincsérvem, így jelenleg a gerincbarátjógával próbálkozom, illetve szeretek nagyokat kirándulni, utazni.